Zsani
A mese, amit legszívesebben egész nap olvasnálEgy vérbeli mackós könyv
A Medvetalp és barátai egy nagyon szuper vérbeli mackós könyv, mindenkinek, akinek valaha volt mackója! Igazi mese, zárt, egész és teljes, szóról szóra tökéletes, minden mondat a helyén van. Mindenkinek szívből ajánlom, aki szeret mesélni és játszani, aki nem felejt el az élet forgatagában gyerek maradni, aki képtelen a mackóját a padlásra, vagy a pincébe száműzni!
A Medvetalp és barátai egy nagyon szuper vérbeli mackós könyv, mindenkinek, akinek valaha volt mackója! Igazi mese, zárt, egész és teljes, szóról szóra tökéletes, minden mondat a helyén van. Mindenkinek szívből ajánlom, aki szeret mesélni és játszani, aki nem felejt el az élet forgatagában gyerek maradni, aki képtelen a mackóját a padlásra, vagy a pincébe száműzni!
Aki ismeri a mackós verseket, annak nem kell bemutatnom Tandori hihetetlenül zárt és teljes világát. Sokat gondolkoztam azon, hogyan működik ez, ha gyerekeknek olvasom, nem egy felnőtt befogadó tudatos lépései állnak a szöveggel „szemben”. És azt kell, hogy mondjam, pont azért, amiért a felnőtteknek nehéz, pont attól, ahogyan egy felnőttet nehezen enged be a szöveg; könnyű és teljesen természetes a gyerekeknek. Tandori logikája és világa (sajnos) sokkal egyszerűbb, érthetőbb és közelebb volt a gyerekek világához, mint az enyémhez. Legalábbis sokkal könnyebben húzta be őket, mint engem. (A gyerekeknek szánt szövegei a gyerekeknek talán nem is olyan nehezek, mint a felnőtteknek a felnőtt szövegek – ha lehet egyáltalán ilyen kategóriákban gondolkoznunk.)
Viszont aki egyszer bekerül ebbe a bűvös univerzumba, az nem fog egykönnyen kiszabadulni onnan. Én is, hiába, hogy már leraktam a Medvetalp és barátait, gyakorlatilag velük kelek és fekszem minden nap.
Legszívesebben egész nap csak olvasnám újra és újra és újra. Ez az a mese, aminek soha nem akarok kikerülni a bűvköréből. Sokan már valószínűleg ismeritek Medvetalp és Pogácsás mackó egymásra találásának történetét, ugyanis 1979-ben már megjelent. Én most találkoztam először ezzel a történettel, de már tudom, hogy miből maradtam ki eddig.
Azt hiszem, soha nem voltam annyira közel Tandori világához, mint most, ezeket a meséket olvasva. Mindezt óriási rajongóként elég furcsa volt megtapasztalni, de nem árulok el nagy titkot, hogy a könyv közepétől már potyogtak a könnyeim… Azt egy cseppet sem gondolom, hogy könnyű szöveg, de az biztos, hogy óriási élmény az egész családnak! Kedves, játékos és könnyed, miközben súlyos és szomorkás. Ahogyan ezt Tandoritól megszoktuk…
A történet
nagyon bensőséges, és csak azért írok róla, mert azt hiszem, a kötet szempontjából csak annyira fontos, mint a könyv bármely más síkja vagy eleme. Kedvcsinálónak tehát álljon itt annyi, hogy adott két „felnőtt”, Medvetalp és a Lány. Ők együtt élnek a harmadik emeleten a mackók és madarak, Lipton, a teásdoboz, Elefántos, a radír, Ernő, a lámpa, Oroszlányos, a fotel és Nyikorgó, a szék társaságában. A mackókat és madarakat most jobb, ha nem kezdem el felsorolni, de mindenki megnyugvására jelzem, senki nem maradt ki a meséből! Rendben megérkeztek a koalák Ausztráliából, itt van Palmer, a pingvin, és a kis pinty, aki játékmadárból lett igazi, annyit „játszottak” vele, Csiripovics Csiprip. Sőt mindjárt
a mese legelején érkezik egy egészen új és egészen pici kis mackó, Pogácsás, aki egészen kismackó, ezért szerencsére, ahogy Neki bemutatják Medvetalp és barátai csodálatos világát, mi is bekukucskálhatunk, hallgatózhatunk egy kicsit ebbe a fantasztikus történetbe!
Senki ne hagyja ki ezt az élményt! Szuper családi, közösen olvasós, belemerülős könyv!
