Bánáti Anna
Az öt legrosszabb példaképKomisz kölykök öt szuper könyvben
Ki mondta, hogy egy gyereknek mindig jónak kell lennie, vagy bonyolultabbnál bonyolultabb problémákat megoldania? A mostani szemlénkben öt olyan srácot mutatunk be, akik folyton valami rosszaságon törik a fejüket – ám persze végül úgyis mindig kiderül, hogy az elevenség nem feltétlenül hátrány, sőt! Ismerd meg Greg Heffleyt, Profi Nokit, Tom Gates-t, Juharfalvi Emilt és Rosszcsont Petit!
Ki mondta, hogy egy gyereknek mindig jónak kell lennie, vagy bonyolultabbnál bonyolultabb problémákat megoldania? A mostani szemlénkben öt olyan srácot mutatunk be, akik folyton valami rosszaságon törik a fejüket – ám persze végül úgyis mindig kiderül, hogy az elevenség nem feltétlenül hátrány, sőt! Ismerd meg Greg Heffleyt, Profi Nokit, Tom Gates-t, Juharfalvi Emilt és Rosszcsont Petit!
Greg Heffley, a ropi
Egy ropi naplója 10. - Régi szép idők
Valószínűleg az
Egy ropi naplója-sorozatot senkinek sem kell bemutatnom, ezért nem is nagyon szaporítanám a szót, úgyis mindenki tudja, miről beszélek, amikor azt mondom, hogy ilyennek kell lennie egy 8+-osoknak szánt könyvnek.
Könnyen olvasható, vicces és teljesen beszippant. Bevallom, nekem
a nemrég megjelent tizedik rész volt az első a sorozatból, amit elolvastam, és teljesen ledöbbentem a tényen, hogy
hangosan nevetek egy alsósokat megcélzó könyvön. És ilyenkor nem arra gondolok, hogy elmosolyodtam egy-egy poénon, hanem konkrétan percenként megnevettetett valami.
Például ez (avagy kedvenc részletem a könyvből):„Mikor aztán kinyitottuk az ajtót, kisült, hogy ÓRIÁSI parti van a házunkban.Átverekedtük magunkat a tömegen, hogy megtaláljuk a nagypapát, aki hátul ejtőzött a régi jakuzzinkban. Rögtön látszott, hogy életében nem volt még ilyen jó passzban.Apa mindenkit kizavart a házból, ami BAROMI sokáig tartott, főleg azért, mert senki sem szedte túlzottan a lábát. Miután mindenki eltűnt, apa jól rápirított nagyapára, amiért bulit rendezett. Nagyapa azt mondta, nem DIREKT szervezett partit. Csak EGYETLEN nénit akart áthívni a netes ismerősei közül filmet nézni, de véletlenül biztos a "küldés mindenkinek" gombra nyomott. Erre aztán átjött mindenki.Apa nagyon pipa lett, de kicsit biztos kényelmetlenül is érezte magát, amiért meg kell büntetnie a saját apját.Végül, jobb híján, a sarokba ültette a nagyapát. Örültem volna, ha kicsit ügyesebben pateroljuk ki a bulivendégeket, mert Manny szobájában még maradt pár potyázó, akik csak akkor dugták ki a fejüket, amikor azt hitték, tiszta a levegő."Csínyfaktor: 10/5
Juharfalvi Emil, az égetnivalóJuharfalvi Emil újabb csínytevései„Igazán nem hallottál még Juharfalvi Emilről? Tudod, arról a fiúról, aki a délföldi Juharfalván lakott, a Macskaháj-tanyán! Nem? Pedig nekem elhiheted, hogy Juharfalván minden teremtett lélek tudott a Macskaháj-tanyán lakó vásott kölyökről, arról az Emilről, akinek több csíny száradt a lelkén, mint ahány nap van egy évben, és aki annyira kétségbe ejtette Juharfalva békés lakóit, hogy el akarták küldeni Amerikába.”
Ez elég baljósra sikerült, nem? Pedig a bevezető egy cseppet sem túloz: Juharfalvi Emil tényleg a környékbeliek rémálma, az itt felsorolt könyvszereplők mind kispályások hozzá képest! Az égetnivaló svéd fiúcska most sem tétlenkedik: kisebb balesetet okoz egy egérfogóval, az apja fejére varázsolja a vérgombóclevest és a lángostésztát, édesanyja pedig szorgosan lejegyzi Emil kreatívabbnál kreatívabb csínytevéseit.
Kedvenc részletem a könyvből:
„Ám jöttek új napok és új csínyek. Anya oldalt oldal után írt a kék füzetbe, hogy végül már görcsöt kapott a keze, és a füzet hamarosan betelt.
–Új füzetet kell vennem – mondta anya. – Úgyis hamarosan megyünk a szélesréti vásárra, és ha már a városban vagyok, nem lesz nehéz szerezni egyet.
Úgy is tett, és jó, hogy úgy tett, másképp hová jegyezte volna föl mindazt a csínyt, amit Emil a vásár napján elkövetett?
»Isten segíccsen meg ezel a Fijuval – írta a füzetbe –, szerintem sokkra viszi, ha megéri a fellnőtkort, bár aplya nem hisz eben.«”Csínyfaktor: 10/9
Profi Noki, a vérbeli hóhányó
Profi Noki, mindent bele!
Szóval ki ez a Profi Noki? A 38. sz. Általános Rajzszakkörének, a Firkolnokoknak (ami egyben a földkerekség legszuperebb szakköre is) a vezetője. A Firkolnokok királyabbnál királyabb képregények rajzolásával töltik az idejüket, így nem csoda, hogy
a könyv is tele van képregényekre emlékeztető ábrákkal. Noki mindent rajzokkal mesél el: megtudjuk például hogy mik számítanak jóféle sérüléseknek (hegymászás közben lefagyott lábujj; tigristámadás a dzsungelben) és mi nem (pattanás kinyomása miatt elfertőződött seb; fülben ragadt fültisztító pálcika), de azt is, mitől gáz például a Mágusok és Boszorkák klub, vagy az Iskolaszépítési Egyesület.
A sorozat negyedik kötetében nem csak az a nagy kérdés, hogy vajon sikerül-e Nokinak győzelemre vezetnie suliját a Jeffersonosok elleni nagy hócsatában, de arról is, hogy vajon nem lenne-e időszerű lányokat is bevenni a Firkolnokok közé. Ez nem csak azért nehéz ügy, mert akárkit mégsem lehet felkérni, de azért is, mert valakinek azért mégiscsak meg kell kérdeznie az aktuális lányt, hogy van-e kedve csatlakozni a rajzolókhoz. Ami meg persze további bonyodalmakat okoz. Noki csak azt akarja megkérdezni Dee Dee-től, hogy van-e kedve beszállni a rajzolós klubba, de a lány félreérti a helyzetet, és boldogan kijelenti, hogy szívesen megy vele a sulibuliba. Szóval Noki ezúttal sem unatkozik, és hála neki, mi sem!
Kedvenc részletem a könyvből:
„–Öhm… hol van Mr. Rosa? – kérdezi Francis félénken.
John edző kuncog egyet, de elég ijesztő módon. Említettem már, hogy a fickónak nincs ki mind a négy kereke, és ami kivan, az sem forog?
– NYUGI VAN, csimoták! – feleli. – Csak addig vagyok itt, amíg Mr. Rosa ide nem ér!”
Csínyfaktor: 10/3
Tom Gates, a kifogások bajnoka
Kitűnő kifogások (és mindenféle más) - Tom Gates 2.
Tom Gates ismerős lehet a sorozat első részéből,
Az én csúcsszuper világomból. Profi Noki történetéhez hasonlóan Tom Gates-é is a suli-család-haverok dimenzióban játszódik, és Nokihoz hasonlóan
ő is imád rajzolni. Ezért ez a naplószerű könyv hasonló felépítésű, mint a Profi Noki, mindent bele! Tele van képregényszerű rajzokkal, listákkal, ötletekkel és firkákkal.
Teljesen olyan, mint az én naplóm volt kilencéves koromban, hiszen néha felnőttként is egyszerűbb valamit rajzokkal kifejezni, mint többsoros mondatokban leírni.
Tom Gates amellett, hogy szeret rajzolni, hogy minden vele egykorúhoz hasonlóan órákig tud ülni a házija felett és a legszuperebb kifogásokat találja ki, hogy megmagyarázza, miért nem adta le őket időben, ideje nagy részét nővére, Delia szekálásával tölti. Cikis képeket gyűjt róla, hogy megmutassa őket Delia barátjának, dalt ír róla Delia agyilag nulla címmel, meg ilyenek. Szóval eleinte nem túl szimpatikus, viszont az ember garantáltan elkezdi kedvelni tőle a saját testvéreit, mert Tom valóban elég görény néha.
Emellett van egy bandája legjobb barátjával, Derekkel, a céljuk pedig az, hogy legalább olyan jók legyenek, mint a 3 Fazon, ami a legjobb banda a földön. Egy véletlen folytán aztán bekerülnek a suli bandájába is, amiért ők kapják az első aranycsillagot az osztályfőnök, Mr. Fullerman által kitalált új jutalmazási rendszerben. Tom viszont közben rájön, hogy Marcus, az osztály strébere magának ragasztgatja fel az aranycsillagokat a táblára… Vajon be tudja bizonyítani, hogy Marcus nem a tanulmányi eredményével gyűjtött össze annyi csillagot? És vajon hogy alakul az Ebzombik első koncertje?
Kedvenc részletem a könyvből:
„Ottalvás Dereknél.
Derek boldog. Hoztam KAJÁT. De amekkora hülye ( :( ) vagyok, otthon hagytam a gitáromat, és ami még nagyobb baj, a kedvenc macimat is. (Ezt már nem osztom meg Derekkel, mert mióta bandánk van, azóta megbeszéltük, hogy NEM KÉNE macival aludnunk.)”
Csínyfaktor: 10/6
Peti, a rosszcsont
Rosszcsont Peti megmutatja, ki a főnök
Azt mondtam volna, hogy Juharfalvi Emilnél nagyobb csínytevő nincsen?
Persze, mert elfeledkeztem Rosszcsont Petiről, aki valószínűleg még svéd kollégáján is túltesz! A nemrég megjelent kötet Rosszcsont Peti tíz legújabb kalandját meséli el nekünk,a távirányítóért folytatott elkeseredett küzdelemtől kezdve a lefekvés borzalmán keresztül a borzalmasnak tűnő karácsonyig (ami, Petinek hála, végül is nem is lesz olyan borzasztó:
minden gyerek álma, hogy puding és mirelit pizza legyen a karácsonyi vacsora, nem?). Rosszcsont Peti kalandjait garantáltan mindenki élvezni fogja, én felnőtt fejjel is jókat szórakoztam az őrült családján.
Kedvenc részletem a könyvből:
„Ne haragudj, anya, hogy nem vagyok ágyban – mentegetőzött Rendes Ricsi. – Annyira elmerültem a holnaputáni leckémben, hogy nem figyeltem, mennyi az idő.”
Csínyfaktor: 10/10
Persze nem csak a fiúk keveredhetnek állandóan bajba… Ott van például Szutyoksári, Harisnyás Pippi vagy Durrbele Dorka: legközelebb velük foglalkozunk!
