Miért olyan nehéz nemet mondani? Mi, felnőttek is sokszor kerülünk olyan helyzetbe, ahol tudjuk, hogy vissza kellene utasítani valakit, hogy azt kellene mondani, hogy NEM, mégsem megy. Gyerekkorban kell ezt a képességet elsajátítani ahhoz, hogy felnőttként tudjuk alkalmazni anélkül, hogy úgy éreznénk, megbántunk másokat. Kertész Erzsi Aranyvackor-díjas könyve, a NEM mese abban segít a gyerekeinknek, és nekünk, felnőtteknek is, hogy eligazodjunk az önfeladás és a kompromisszumkötés között. Interjú a szerzővel, Kertész Erzsivel.
Miért olyan nehéz nemet mondani? Mi, felnőttek is sokszor kerülünk olyan helyzetbe, ahol tudjuk, hogy vissza kellene utasítani valakit, hogy azt kellene mondani, hogy NEM, mégsem megy. Gyerekkorban kell ezt a képességet elsajátítani ahhoz, hogy felnőttként tudjuk alkalmazni anélkül, hogy úgy éreznénk, megbántunk másokat. Kertész Erzsi Aranyvackor-díjas könyve, a NEM mese abban segít a gyerekeinknek, és nekünk, felnőtteknek is, hogy eligazodjunk az önfeladás és a kompromisszumkötés között. Interjú a szerzővel, Kertész Erzsivel.
Pagony: Pszichológusként miért tartod fontosnak a probléma felvetését?
Kertész Erzsi: A nemet mondás esetében egy egészen hétköznapi dologról van szó, ami szinte mindenkit érint. Van, aki a munkájában, van, aki a személyes kapcsolataiban küszködik a nemet mondás nehézségeivel, de említhetném például a vásárlás egyszerű példáját is, amikor akaratunk ellenére tukmálnak ránk valamit. Ha valaki már gyerekkorában, akár játékos formában is szembesül azzal, hogy szabad nemet is mondani, és hogy sokféleképpen megteheti ezt, akkor talán egy kicsit hozzásegítjük ahhoz, hogy bővebb reakciókészlete legyen az ilyen típusú helyzetekre. Természetesen a könyv nem ígéri, hogy felvértezi az olvasókat ezzel a készséggel, de szerintem mi már akkor is elégedettek leszünk, ha a nemet mondás körül jelentkező szorongásokon, félelmeken tudunk oldani egy picit. Éppen ezért törekedtünk a humoros megközelítésre, és a tipizáló, karakterközpontú ábrázolásra. Szerintem az ilyesmire általában fogékonyak a gyerekek. És Kasza Juli figurái nagyon kifejezőek, jól lehet őket utánozni.
P.: Találkoztál-e a munkád vagy a magánéleted során hasonló problémával?
K. E.: A felnőttekkel beszélgetve többen is felsóhajtottak, hogy nekik sem ártana egy ilyen könyv. Nem tagadom, magam sem vagyok teljesen profi a témában, szóval még van mit tanulnom a könyvből… Én is sokszor bajlódom azzal, hogy nem mondok nemet, amikor már kényelmetlennek érzem a helyzetet, csak gyűlik bennem a feszültség egy jó darabig, és amikor végre kimondom – mert végül mindig kibukik belőlem a dolog –, az kissé barátságtalanabbra sikerül, mint ahogy szeretném. Szóval van még hova fejlődni! A gyerekeknél egyébként sokszor a félreértelmezett „jó gyerekség” lehet az oka annak, hogy valaki nem mond nemet, amikor szeretne, mert a konfliktusmentesség összekapcsolódik benne a szeretetreméltóság kérdésével. És olyan is van, akinek egyszerűen a személyiségéből fakad, hogy nehezebben vállalja a konfliktusokat. Ezek nem könnyen alakítható dolgok, de egy kis gyakorlás, vagy egyszerűen a figyelem ráirányítása, a tudatosítás is fontos lépés lehet.
K. E.: Azt remélem, hogy megtalálja azokat az olvasókat, akik tudnak belőle meríteni. Ha mást nem, legalább egy kis bátorságot, lazaságot, oldottabb érzéseket. Ha pedig valakinek nincsen problémája ezzel a témakörrel, talán az is találhat benne a maga számára érdekes dolgokat. A nemek variációi ugyanis végtelenek, a könyvben csak egy töredéküket tudtuk ábrázolni. Személy szerint én nagyon értékelném, ha a gyerekek a történet nyomdokain haladva további nem-típusokat fedeznének fel, akár csak úgy, a maguk szórakoztatására is.
