Könnyű és finom: Philip Waechter grafikusAz Én című képeskönyvünk szerzője
A cipész fiából cipész, a programozó gyerekéből programozó lesz, tartja a híres mondás. Philip Waechterre is igaz ez. Az 1968-ban született illusztrátor gyakorlatilag a “műteremben” nőtt fel, de legalábbis rajzok és érdekes könyvek között, hiszen apja F. K. Waechter grafikus, aki képregényeket, karikatúrákat, mesekönyveket is rajzolt, valamint számos képregényt és színdarabot is írt.
A cipész fiából cipész, a programozó gyerekéből programozó lesz, tartja a híres mondás. Philip Waechterre is igaz ez. Az 1968-ban született illusztrátor gyakorlatilag a “műteremben” nőtt fel, de legalábbis rajzok és érdekes könyvek között, hiszen apja F. K. Waechter grafikus, aki képregényeket, karikatúrákat, mesekönyveket is rajzolt, valamint számos képregényt és színdarabot is írt.
Szóval ebből a valóban nagy árnyékból kellett a kis Philipnek kilátszania, de ha valaki végiglapozza a könyveit, nem úgy tűnik, hogy ez probléma lenne. Ahogy apukája a németek Réber Lászlója volt, a Welt im Spiegelbe rajzolt kis képregénycsíkjai kultikussá váltak a hetvenes-nyolcvanas években, úgy Philip Waechter is meghatározó a mai német gyerekkönyvpiacon: betérve egy német könyvesboltba, számtalan könyvborítón köszönnek ránk félreismerhetetlen rajzai.
Hogy Philip Waechterre nagyban hatott a karikaturisztikus, képregényes rajzi stílus, az egész biztos. Könnyű kézzel, egy két vonalból, egy-egy mozdulattal tökéletesen jellemzett figurái legjobban a saját maga írta könyvekben tudnak kibontakozni: nagy kedvenceink a Sohntage (Apanapok?), a Nagyon híres és a Nagyapám története, A repülő Jakab és a most megjelent Én.
Minden könyve egyfajta belső monológ, gondolat- és hétköznaptöredékek egymásutánja egy-egy szóban, egy-egy mondatban, és persze egy-egy finoman megrajzolt és kiszínezett képben. Nála a szöveg és a kép teljesen egybeforr, összeér. A szemlélődő, merengő hősök benyomásai, amelyek együtt vonzó kis világot alkotnak.
De nem csak pár odavetett vonalból áll ez a világ: színek, apró tárgyak, humoros fényben ábrázolt helyzetek sokasága - a legkisebb Waechter könyv is rejt keresgélésre váró részleteket. A szerző az olyan könyveket szereti, amelyek akár a felnőtt olvasót is visszaviszik mesélés közben egy gyermeki állapotba, bele tudja élni magát a felnőtt, hogy milyen volt gyereknek lenni. A gyerek pedig tökéletesen át tudja élni ezeket a képeskönyveket. Nem véletlen, hogy Waechter egyik kedvenc könyve volt kiskorában, és az mai napig Maurice Sendak Where The Wild Things Are című műve.
Philip Waechter Frankfurtban él a családjával, a repülőtérhez elég közel, és bár gyerekkorában elvarázsolta a repülés, most már nem hozza lázba. Inkább arra vágyik, hogy gép nélkül is repülhessen, az az igazán izgalmas. A könyveiben meg is teszi, és minket, olvasókat is magával visz, hogy kicsit kívülről lássuk magunkat, és észrevegyünk egy csomó apróságot, amit máskülönben nem látnánk meg.
