Pagony
Mentőcsónakban egy hobbittalInterjú Dániel Andrással, a kuflik atyjával
Dániel András rendhagyó gyerekkönyveket ír. Mondhatni különlegeseket. De hát milyen könyveket is lenne érdemes írni gyerekeknek, akik mind különlegesek. Mi is rendhagyó kérdéseket gyűjtöttünk össze számára, ő pedig különleges válaszokat adott.
Dániel András rendhagyó gyerekkönyveket ír. Mondhatni különlegeseket. De hát milyen könyveket is lenne érdemes írni gyerekeknek, akik mind különlegesek. Mi is rendhagyó kérdéseket gyűjtöttünk össze számára, ő pedig különleges válaszokat adott.
Benne vagy egy játékban? Nézzünk meg egy kalandos helyzetet. Tételezzük fel, hogy hajón utazol csupa mesehőssel együtt, és hajótörést szenvedtek. Melyikükkel kerülnél szívesen egy mentőcsónakba?
Ha mesehősökről van szó, akkor célszerű lenne egy varázslót választani. Ő biztosan megoldaná, hogy ne boruljunk be a vízbe, legyen mit ennünk, innunk, és haza is jussunk.
Rendben, de ne hagyjunk ilyen kiskapukat. Tegyük fel, hogy a varázsló a hajón felejtette a varázspálcáját. Nincs csodás megmenekülés. Így melyik mesehőssel vészelnél át heteket, hónapokat a nyílt tengeren?
Ebben az esetben mindenképp érdemes volna egy ehető mesehőst választani. Például lehetne a nyúl az
Alice csodaországban c. könyvből. Csakhogy egy csónakban ülve nem tudnám hogyan megsütni, és konzervnyúlról, gondolom, szó sem lehet. Ráadásul valószínűleg konzervnyitó sincs nálunk... Erről tehát le kell mondani.
Azt javaslom, ne az legyen a szempont, hogy ehető-e az útitárs.
Rendben, akkor majd rendelünk pizzát. Ha az Alice-nál maradunk, lehetne talán a Bolond Kalapos, bár ő hosszú távon lehet, hogy elég idegesítő társaság lenne. Ha más könyvből választanék társat, szóba jöhetne esetleg Lázár Ervin teremtménye,
Berzsián, a költő. Bár, ha jól emlékszem, ő elég pesszimista alkat, ráadásul költő! Biztos örökösen a verseit szavalná ott a csónakban... Ez pedig nem biztos, hogy segítene megőrizni a lélekjelenlétemet ebben a válságos helyzetben. Még az is lehet, hogy összevesznénk, és valamelyikünk bedobná a másikat a vízbe! Ha a klasszikus mesehősöket vesszük, hát... ott sem jobb a helyzet. A királyfik túlmozgásosak, örökösen hősködni akarnak, a királylányok állandóan hisztiznének valamiért és sikoltoznának, ami szintén nem igazán használ egy tengeren hányódó mentőcsónakban. A hétfejű sárkányokat és gonosz mostohákat inkább hagyjuk...
Úgy látom, hosszú azok listája, akikkel nem utaznál egy csónakban...
Igen, úgy tűnik, de azt hiszem, mégis eszembe jutott a megoldás! Egy ilyen helyzetben valószínűleg egy hobbit lenne az ideális utitárs! Ők elég lazák és jó fejek, sztorizósak, és többnyire nem idegeskedik túl a dolgokat. Velük kedélyesen el lehetne tölteni az időt a tengeren. Arról nem is beszélve, hogy ahol hobbit van, ott előbb-utóbb felbukkan Gandalf is, aki nyilván kihúzna minket valahogy a slamasztikából...
Továbblépve ezen az úton, a mentőcsónakotok partot ér egy lakatlan szigeten. Ha választhatnál, milyen könyvet, lemezt és filmet vinnél oda magaddal? Tegyük fel, hogy mindegyikből hármat választhatnál.
Nagyon sok és sokféle zenét hallgatok. Nehéz háromfélét kiválasztani... Valószínűleg vinnék valamilyen afrikai zenét, talán valamelyik
Fela Kuti lemezt. Ha az embernek rosszkedve van azon a lakatlan szigeten, akkor az afrofunk fel tudja rázni. Nyugisabb délutánokra, estékre pedig lehet, hogy vinnék valamilyen zongorás-jazzes-éneklős dolgot, mondjuk
Nina Simone-t vagy
Gil Scott-Heront... Harmadiknak? Hát, mondjuk legyen valamelyik
David Bowie válogatáslemez.
Filmek? Filmek, amelyeket meg tudnál nézni akárhányszor...
Egy Fellini filmet mindenképpen vinnék. A 8 és fél vagy az Édes élet lenne az első a sorban, mert ezeket akárhányszor meg tudom nézni. De ilyen Jacques Tati Playtime c. filmje is, abban mindig találok valami újat, mindegy hányszor láttam már. Aztán a kedvencemet, Wim Wenders Amerikai barát c. filmjét, az is biztosan ott lenne a zsákomban.
És mit olvasnál?
Olyan könyveket vinnék, amelyeket sokszor el lehet olvasni újra és újra. Persze sok ilyen könyv van... Na, ez még nehezebb, mint a zene! Lehet az, hogy csak költőket mondok és magyarokat? Egy lakatlan szigetre talán illenek a versek. Legyen Kosztolányi, Tandori és Tolnai Ottó. Az utóbbi különösen, hiszen nála annyiszor felbukkan a tenger. Tengerből pedig magam is elég jól állnék egy lakatlan szigeten...
Akkor hagyjuk most el a szigetet. Arra lennék kíváncsi, milyen filmet ajánlanál gyerekeknek. Mondjuk egy 5, egy 10 és egy 15 évesnek.
Részlet a Totoro – A varázserdő titka c. filmből
5 éveseknek most sorozatok jutnak az eszembe, például a
Pettson és Findusz-filmek vagy a
Shaun, a bárány című animációs sorozat. És mindenek felett a
Kalandra Fel!, ami nekem is a kedvenc sorozatom, pedig már elmúltam 5 éves.
10 éveseknek már merném ajánlani
Hayao Miyazaki filmjeit, például a
Chihiro szellemországbant, vagy a
Totoro-t. Lehet, hogy tetszene nekik Spike Jonze
Ahol a vadak várnak című mozija, ami Maurice Sendak azonos című, világhírű képeskönyve alapján készült. Ezúton jelezném is a gyerekkönyvkiadóknak, hogy sürgősen pótolják a hiányt, és jelentessék meg magyarul ezt a fantasztikus könyvet!
Tizenöt éves kor felé megmutatnám nekik Jean-Pierre Jeunet filmjeit, mint az
Elveszett gyerekek városa, a
Micmacs vagy Wes Andreson
Holdfény királyságát. De jöhetnek olyan gyerekkorról szóló „felnőtt" filmek, mint Truffaut
Négyszáz csapás című klasszikusa vagy Richard Ayoade
Submarine című filmje, amelyben a főhős egyébként pont 15 éves.
Tegyük fel, hogy hiszel a lélekvándorlásban. Ha állatként születnél újjá, milyen állat szeretnél lenni?
Na, ezen még sosem gondolkodtam! Ha választhatnék, talán ló vagy delfin. Nehezem tudom megindokolni, miért. Talán mert tetszenek nekem ezek az állatok és valamiért a szabadság jut először róluk az eszembe. Bár lehet, hogy erről a lovaknak és a delfineknek más lenne a véleményük...
És milyen növény?
Mindenképpen valamilyen fa. Inkább lombhullató, mint örökzöld. A fenyőfákban számomra van valami baljós. A mi kertünkben is áll három túlméretes példány; ha borúsabb időben vagy alkonyatkor kinézek az ablakon, olyan érzésem van, mintha egy ijesztő Grimm-mese díszleteit látnám odakint. Egyáltalán nem csodálkoznék, ha egyszer egy boszorkány vagy egy éhes fenevad lépne elő valamelyik mögül. Másrészt – szemben az örökzöldekkel –lombhullatóként az embernek (illetve a fának) legalább van egy kis változatosság az életében. Leveleket növeszthet és hullathat, meg ilyenek...
Van pár megválaszolatlan kérdés, amelyek mindig izgattak a kuflikkal kapcsolatban. Például sok-sok furcsaságot esznek, de sosem látnám, hogy innának. Nincs szükségük vízre? Vagy mi mást isznak?
Hát ez jó kérdés! Jó példa arra, hogy időnként egy szerző sem gondol mindenre. Hát, lássuk csak... Mivel a kuflik egy elhagyatott réten élnek, ahol viszonylag kevés az egy főre jutó vízcsap, gondolom, esővizet gyűjtenek, vagy finom, lédús növényekből készítenek szörpöt, gyümölcslevet. Mivel a kuflik elég nagy ínyencek, ez utóbbi igencsak valószínű.
Ha egy kufli életre kelne és neked lehetőséged lenne leülni vele meginni egy kávét, melyikükkel beszélgetnél el legszívesebben, és mit kérdeznél tőle?
Bármit válaszolok erre a kérdésre, ettől kezdve állandóan azt fogom visszahallani az olvasóktól! Szóval a diplomatikus válasz ez lenne: természetesen mindegyikükkel boldogan meginnék egy kávét! Az őszintébb válasz viszont az, hogy igen, bármelyikükkel, de talán mégis Fityirccel a legszívesebben. Azt hiszem, az ő személyisége áll hozzám legközelebb. És hogy mit kérdeznék tőle? Hogy miként bírja elviselni ott a réten élve a többieket! Mert lássuk be, ennyi tudálékos, ugyanakkor lusta és falánk alakkal nem mindig lehet könnyű az élet!
Az új kufli könyvben mindenkiről kiderül, hogy mit gyűjt. Elárulod, hogy te mit gyűjtöttél gyerekkorodban?
Nem vagyok gyűjtögető típus, de gyerekkoromban, mint mindenki más akkoriban, kártyanaptárakat gyűjtöttem. A suliban cserélgettük és hatalmas paksamétákkal járkáltunk a szünetben, bizniszeltünk. A legmenőbbek a kínai háromdimenziós kártyák voltak.
Lessünk bele egy kicsit abba, hogyan dolgozol. Vannak alkotók, akik rengetegszer újraírnak, rajzolnak, vágnak műveket… Te sokat formálod, gyúrod a nyersanyagot?
Én viszonylag gyorsan írok, de utólag még sokat dolgozom a szövegeimen. Piszmogok szavakkal, százszor átírok mondatokat. Azaz elég hamar megvan egy nyers verzió, amit aztán újra és újra átjavítok, korrigálok, kiegészítek. Különösen, ha van rá időm...
Mikor születnek a képeskönyveidre annyira jellemző, különféle lényektől származó kommentárok, kiszólások a történetekből?
A kufli-könyvek esetében a kommentek a repülőktől és a kis élőlényektől rajzolás során kerülnek bele a szövegbe. Elvégre nekem is jár egy kis szórakozás munka közben, hogy ne unatkozzak!
Vajon egy gyerekkönyvszerzőnek van névjegykártyája? És ha igen, mit ír rá?
Nem tartozom korunk nagy névjegykártya osztogatói közé. De van egy angol nyelvű névjegykártyám, amit egy könyvvásárra készülve csináltam még tavaly, mert szükségesnek tűnt, hogy legyen nálam efféle. Writer, illustrator – ez áll rajta. Meg egy ceruzán ácsorgó háromlábú hal, hogy mégse tűnjön túl komolynak a dolog.
Remélem, benne vagy még egy játékban. Elkezdek egy mondatot, fejezd be:
Az elmúlt hét legfájdalmasabb pillanata az volt…, amikor a szervizben kiderült, hogy mennyibe kerülne kicserélni a számítógépem elrepedt monitorát. A sokkot követően a legbölcsebb megoldást választottam, és elnapoltam a problémát, így azóta is repedt monitorral dolgozom.
Ezzel szemben az elmúlt hét legszebb pillanata az volt..., hogy számomra is meglepő hirtelenséggel elkezdtem írni egy új szöveget.
Ha a kuflik Budapestre keverednének… egy rövid városnézés után nyilván valami kellemes zöld területet igyekeznének keresni maguknak a városban. Biztos nem értenék, miért találkoznak ezeken a helyeken annyi favágóval! De nem volna sok idejük a csodálkozásra, mert attól tartok, elég gyorsan begyűjtené őket a rendőrség tiltott közterület használatért. Remélem, a gyerekek a segítségükre sietnének, és befogadnák őket!
A kufliktól leginkább azt lehet tanulni..., hogy nem érdemes túlizgulni a dolgokat, mindig mindenre adódik valami megoldás. Emellett persze azt is, hogy időnként pont azzal bonyolítjuk agyon a dolgokat, hogy meg akarjuk oldani őket... Azt hiszem, a kuflik nem stresszelik túl a dolgokat. Nem úgy, mint a szerzőjük...
Végül két kérdés az És most elmondom, hogyan lifteztem című könyvedhez kapcsolódóan: a mese főszereplője liftes fiú akar lenni. Te ovis korodban milyen foglalkozást néztél ki magadnak?
Ovis koromban leginkább ovis szerettem volna lenni. Rémisztő volt arra gondolni, hogy egy távoli napon majd iskolába kell mennem, a későbbiekről nem is beszélve. Aggodalmam egyébként nem volt alaptalan... Később egy átmeneti ideig leginkább Zorro vagy Winnetou szerettem volna lenni, majd valamiért megkomolyodtam, és egy ideig úgy képzeltem, hogy felnőttként majd régész leszek.
Nézzük a felhőtaxikat, amelyek bárhová elvisznek a világon. Ha most hívhatnál egy felhőtaxit, te hova indulnál vele?
Hosszú és szokatlanul hideg volt a tél, úgyhogy valószínűleg valahová Dél felé. Irány a tenger! – mondanám a felhőtaxisnak.
Ide kattintva megtudhatod, kiknek nem ajánljuk Dániel András És most elmondom, hogyan lifteztem című könyvét.
Ide kattintva azt, miért érdemes mégis mindenképpen beszerezni.
Itt találod a legújabb kufli-könyvet, amiből kiderül, mi az az árnyékfurcsulás.
Dániel András összes könyvéért
ide kattints!
Az interjú elkészítésében Somogyi László volt Dániel András tettestársa.
<description><p>Lazíts érdekességek, interjúk olvasása közben!</p></description>
