Vera
Mini regények kis olvasóknakSzeretek olvasni! sorozat újabb kötetei
A Tessloff kiadó kezdő olvasóknak szóló, zsebbe való színes kis könyvecskéit csak be kell dobni az iskolatáskába, és máris van mit olvasni szünetben, délután, esetleg a pad alatt... A sorozat első darabjai külföldi szerzők művei, és elég sok bonyolultabb fordulat van bennük, ám most három fiatal magyar szerző írt a sorozatba: Bartók Imre egy űrlényekkel teli iskolába, Mán-Várhegyi Réka egy nyomozó fodrász szalonjába, Sepsi László pedig egy lopkodós éjszakai manó nyomába vezet minket.
A Tessloff kiadó kezdő olvasóknak szóló, zsebbe való színes kis könyvecskéit csak be kell dobni az iskolatáskába, és máris van mit olvasni szünetben, délután, esetleg a pad alatt... A sorozat első darabjai külföldi szerzők művei, és elég sok bonyolultabb fordulat van bennük, ám most három fiatal magyar szerző írt a sorozatba: Bartók Imre egy űrlényekkel teli iskolába, Mán-Várhegyi Réka egy nyomozó fodrász szalonjába, Sepsi László pedig egy lopkodós éjszakai manó nyomába vezet minket.
Bartók Imre könyve lett az abszolút kedvencem a három közül. Nem mintha a másik kettő rosszabb lenne, de ezzel tökéletesen tudtam azonosulni. Márpedig azért is szeretek jó gyerekkönyvet olvasni, mert megengedi a feltétlen azonosulást, nem kell kívülálló, bölcsen ironikus értelmiségiként viselkednem, hanem lehetek újra gyerek.
Alfonz, ez az átlagos kisfiú mégsem teljesen átlagos: feledékeny szülei nem iratták be időben az iskolába (mintha csak én lennék), és ezért nem veszik fel sehova, csak a Huszonnegyedik kerületibe. Igen, olyan kerület nincs. De hát akkor is ez pontosan olyan, ahogy ez az egész intézményesülés zajlik, csak itt az abszurditás még látványosabb. Oké, megvan az iskola. Ezek után Alfonz belép az iskolába, ahol - mindenki űrlény. Szerintem ennél pontosabban nem lehet leképezni, hogy hogyan érzi magát az ember, amikor először lép be az iskolába. Mintha egy másik bolygón lenne. Vagy az van, hogy saját magát érzi űrlénynek, vagy mindenki mást lát annak. Nem is lehet tudni, hogy Alfonz vagy szülei aggódnak jobban, hogy a gyerek vajon megtalálja-e helyét ezen az ellenséges bolygón?
Innentől jön viszont a pozitív fordulat, az igazi idill (bár ilyen lenne a valóság!): ezek az űrlények örülnek Alfonznak. Örülnek neki, hogy olyan, amilyen, és így Alfonz is megtanul örülni annak, hogy ők meg másmilyenek. Folynak, csúsznak, átváltoznak. Nem pont úgy és nem pont azt csinálják, amit a kockafej-iskola elvár, de összetartanak és kedvesek, és valamiben mind különleges.
Azonban a képbe belép a valóság, amikor iskolák közti versenyt hirdet a város, és persze csak emberek indulhatnának. Ekkor lép elő Alfonz, hogy képviselje a többieket. Hirtelen az addig visszahúzódó kisfiú kezdeményez, kitalálja, hogy hogyan tudnának indulni, sőt, végül kiáll mindenki elé, hogy megmutassa az alkotásukat. Sajnos az űrlény barátai nem lehetnek jelen a nagy eseményen, de az apukája, aki mindig mindennek örül, amit csinál, ott nevet és tapsol a közönség soraiban. Igazán jó mese, egy nagy adag jófajta, indirekt tanulsággal!
Mán-Várhegyi Réka könyve, a
Kókusz Franci, a fodrász titkosügynök, a kis detektíves sorozatok közé illik, mint a Lassze és Maja, a Tim és társa és hasonlók. Különlegessége, hogy ez hazai közegben játszódik, érzésre a Péterfy Sándor utca-Rózsák tere-Király utca hangulatú kicsit lerobbant, de nagyon emberarcú pesti belvárosban. A legjobb maga ez a kisboltos, mindenkit ismerő-kiveséző kisvárosias atmoszféra, az erős karakterek. Szereplői antropomorfizált állatok, a sztori pedig: egy ellopott sütirecept visszaszerzése. Az izgalom garantált, ahogy a fordulatok és csavarok is a történetben. Amivel problémám volt, az a szókincs: becsapós a nagybetű, a kis formátum, mert amúgy a szöveg tele van meglehetősen bonyolult szavakkal, amik közül egy-kettő az én rengeteget olvasó és művelt 8 évesemnél is magyarázatra szorultak, de egy kevésbé olvasós gyerek, akit a kötet megcéloz, biztosan leakad a legtöbbjénél. Szóval ezt ne a teljesen kezdőknek vegyük, vagy legyünk ott, ha segíteni kell.
Sepsi László könyve,
Az éjszaka réme egy meglehetősen kommersz témát vesz elő: hova tűnnek a tárgyak, amik elvesznek? Itt a megoldás: egy mohó rendrakó manó begyűjti őket. Ugyanis azért, hogy a dolgaink NE tűnjenek el, ezek a manók felelnek, ők vigyáznak rájuk. ÉS egyikük mohón begyűjti a fiókon túli birodalomba őket. Peti úgy dönt, megbocsát a manónak, elmagyarázza neki, hogy ez nem szép dolog, mert hiányzik az embereknek a sok lopott holmi, és befogadja őt. Azonban reggelre a manó eltűnik, hiába akarja bemutatni őt a szüleinek, amikor visszaadja a rég keresett, eltűnt holmikat.
Az egyszerű történet Fodor Anikó kedves rajzaival igazán kezdő olvasós, sőt, felolvasva még egy óvodásnak is érdekes lehet.
<description><p>Ismerd meg a legfrissebb könyveket! Könyvek, amiket mi ajánlunk neked!</p></description>
